Miközben az oroszországi pszichiáterek önállóan és szinte csak titokban próbálkoznak azzal, hogy kidolgozzák az internet-függőség kezelési módjait, az USA-ban egyre több olyan klinika nyílik, ahol a "netfüggőkkel" foglalkoznak.
Aktívan dolgoznak olyan gyógymódok kifejlesztésén, melyek segítségével képesek kezelni ezt a függőséget, amely minden tizedik amerikai felhasználót érint.
Hogy a dolog még elrettentőbb legyen, hozzá kell tennünk azt is, hogy egyre több olyan pszichiáter és pszichológus van, aki elismeri ennek a függőségnek a létezését.
A függőség végső elismerése az lenne, ha bekerülne a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM-IV) szótárába, amelyik a mentális betegségeket összefoglaló hivatalos lexikon. A legutóbbi, negyedik kiadásába még nem került be ez a betegség, mivel nem volt elegendő klinikai anyag, ami indokolttá tette volna. Az ötödik kiadásban minden valószínűleg már megjelenik az internet-függőség.
Az internet-függőség tudományos elnevezése Internet Addiction Disorder, vagyis IAD. Ezt a szakkifejezést széles körben használják már, és nem csak a szakirodalomban. Az American Psychiatric Association már csatolta az internet-függőségnek a meghatározására szolgáló tesztet abba a tesztcsomagba, melyet minden pszichés vagy pszichiátriai gondokkal küzdő páciensnek el kell végeznie.
A megszállott netező se lát, se hall
Ahhoz, hogy "valódinak" tekintsék ezt a függőséget, meg kell mutatkoznia a beteg fizikai állapotán is. Mindaddig, amíg fizikai jelei nincsenek, az IAD-ot nem lehet betegségnek tekinteni. Most már egyértelmű, hogy az a felhasználó, aki napi 18 órát tölt internetezéssel, valódi függőségre utaló szindrómákkal rendelkezik, ami olyan jelenségekben nyilvánul meg, mint például melegségérzet, tenyérizzadás és kézremegés.
Egyes források történeteket mesélnek olyan nőkről, akik az internet-függőség következtében hetekig nem etették gyerekeiket, minek következtében elvették tőlük azokat. Olyan fiatalkorú páciensekről is beszélnek, akik, mivel nem volt lehetőségük internetezni, elájultak.
Mindezekről azonban majd később. Kezdjük azzal, hogy miként lehet helyesen felállítani a diagnózist, hol lehet a betegséget gyógyítani, és van-e gyógymód?
Az USA-ban az IAD elleni harc még nem emelkedett állami szintre, ugyanakkor több kutatóközpont is komoly kisérletsorozatokba kezdett e betegség kivizsgálása érdekében. A páciens szociális és pszihés állapotát, a lelki függőség, valamint a függőség emberre gyakorolt hatását vizsgálják. Egyes pedagógiai főiskolák olyan órákat vezettek be, melyeken arra oktatják a diákokat, miként lehet felismerni a gyerekekben az internet-függőség jeleit.
Az Amerikai Anonim Alkoholisták és Drogfüggők társasága olyan csoportokat indított, melyekben az olyan internet-függők támogatásával foglalkoznak, akiknek problémáik vannak a mindennapi élethez való visszatéréssel. Mindezek mellett vannak olyan speciális csoportok is, melyekben olyan családtagok vesznek részt, akik szeretnének segíteni a családtagjaiknak a normális életbe való visszatérésben. Nagyon bonyolult ez a probléma, hiszen a betegséget hivatalosan még nem ismerték el, viszont már gyógyítják!
Természetesen jelenleg még főképp olyan pszichiátriai intézmények foglalkoznak ezzel a problémával, melyek önfinanszírozási alapon működnek és, bármennyire is nevetségesen hangzik, on-line próbálják gyógyítani a betegeiket. Ilyen például a Dr. Kimberly Young oldal is, ahol 89 dollárért egy 50 perces konzultációt tartanak cseten. Ha pedig három terápiás gyakorlaton kíván részt venni a páciens, akkor ezért 250 dollárt kell fizetnie.
Dr. Kimberly Young, aki on-line gyógyít
Ha a cset önnek nem felel meg, akkor olyan megoldást kínálnak, melynek során elektronikus leveleket kap az orvostól a páciens. Ezek ára 25 dollár levelenként, illetve 60 dollár, ha három levelet kap a beteg. Ha pedig ez sem elégíti ki a pácienst, akkor 25 dollárért megvásárolhatja, a Catch in the Net c. könyvet. A "fiatal" (ez a vezetéknév fordítása) Kimberly részletesen elmeséli azt, miként kell önnek elkezdenie a normális életet, ha egyre gyakrabban ül le a számítógépe elé internetezni. Persze most kissé ironikusak voltunk, de ki tudja, lehet, hogy van, akinek segítenek Dr. Kimberly tanácsai... Mindezek mellett az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az úttörőknek sohasem hisznek, és egy szokványos kezelés egy pszichiáternél ennél sokkal többe is kerülhet.
Egy sokkal komolyabb szervezet, amelyik ennek a problémának a kezelésével kezdett el foglalkozni, a Seattle-i központú Computer Addiction Services. Dr Hilarie Cash és Jay Parker, a szervezet vezetőinek adatai szerint ma minden tizedik amerikai felhasználó szenved ebben a függőségben. Meg kell még említenünk Ivan Goldberget is, aki a "Pathological Computer Use" (patológiás számítógép-felhasználás) kifejezés használata mellett kardoskodik, és egyébként az Internet Addiction Disorder Support Group vezetője. Szólnunk kell még Lynne Roberts-ről is, aki magát cyberpszichológusnak tartja (ez az új szakosodás hivatalos elnevezése).
Ivan Goldberg
A legelismertebb és legelfogadottabb specialistának Dr. David Greenfieldet tekintik, aki rendszeresen tart fórumokat, melyeket az ABCNews is rendez.
Dr. David Greenfield, a The Center for Internet Studies megalapítója
Miként gyógyítható ez a függőség? Lehet, hogy el sem hiszik, de a gyógymódok ugyanazok, mint az alkoholizmus vagy a drogfüggőség kezelése esetében. Egyes forrásokban ez az összehasonlítás egyáltalán nem kétértelmű. Az internet-függő személy szociális-etikai portréját vizsgálva az egyik kutató például arra a következtetésre jutott, hogy a hallucinogén anyagokat főképp a "fehér" amerikaiak használják, a "heroint" a feketék, és hogy az internet-függőség kinek a sajátossága, azt egyelőre nem lehet tudni. "Ennek a kérdésnek a kivizsgálása a munkám tulajdonképpeni célja".
Egy átlagos netező ezeket a stádiumokat járja végig. 1. Megszálottság. 2. Megcsömörlés, elege lesz a túlzott netezésből. 3. Egy normális szokásrendszer kialakulása. Az internet-függők általában leregadnak az első stádiumnál
Mindezek mellett a legelterjedtebb módszer, mellyel az internet-függőket kezelik, a 12 lépés elnevezésű közismert program. Ennek a lényege az, hogy a cyber világtól történő elvonást párhuzamosan végzik azzal a folyamattal, melynek során az off-line élet egyre több értelmes elemet fog tartalmazni. Ennek során a gyógyulás jele egy olyan élet elérése, amikor a felhasználó önállóan képes ellenőrizni a neten eltöltött időt. És ez az idő nem több 4-6 óránál.
Ezzel párhuzamosan egy ún. szociális rehabilitáció is zajlik, amikor a beteg megpróbálja felújítani az elvesztett kapcsolatait és viszonyait, miközben folyamatosan csökkentik a csoportterápiák számát.
Mint minden más függőség esetében, az internet-függőség esetében is mára már sikerült meghatározni a függőség mértékének több fázisát. Íme azon szindrómák listája, melyek megjelenése után azonnal orvoshoz kell fordulni.
Először is, álmainkban a "képek" kezdenek "scrollingolódni" (scrolling). Másodszor, amikor a modem csatlakozása történik, megnövekszik a vérnyomás és a pulzusszám is. Harmadszor, ha a páciens a számítógép előtt eltöltött idő során "magasabb szintű öntudati állapotba kerül", vagyis nem érzékeli a testét, és azt, ami körülötte történik. Oldalról ez egy sajátos meditációnak tűnik.
Egyes esetekben bizonyos jelek megjelennek a beteg arcán is, egyfajta semmitmondó arckifejezés. Az off-line életből ezek az emberek "hirtelen" esnek ki.
A folytatásban arról olvashatunk, hogy miért alakul ki az internet-függőség az emberekben, miért látogatják a nők inkább az erotikus site-okat, a férfiak pedig a pornó oldalakat, és hogy miként lehet megkülönböztetni egy cyberfüggőt egy egyszerű, elfoglalt felhasználótól.
Folytatás.
Forrás: http://www.membrana.ru/
|
