Sok évvel ezelőtt megjelentek a számítógépek. Abban az időben az egyszerű emberek keveset tudtak róluk, sokan nem is sejtették, hogy léteznek. De ha mégis tudtak róluk, fogalmuk sem volt arról, hogyan is működnek.
Ismétlem, ez sok-sok évvel ezelőtt volt, a számítógépek megjelenésének hajnalán. Ezek a számítógépek akkoriban hatalmas méretekkel rendelkeztek, néhány szoba nagyságúak voltak, áruk megközelítette egész városok költségvetéseit, gyorsaságuk viszont a maiakkal összehasonlítva rendkívül szerény volt.
Ha egy mai gamer-kamaszt megkérdeznénk, biztosan azt válaszolná, hogy azok nem is számítógépek voltak, hanem sima számológépek. Lehetséges, hogy ez így is van. Ezekkel a számítógépekkel egy bizonyos embercsoport dolgozott. Munkájukat a többi néhány milliárd ember nem is értette, vagy nem is hallott róla. Az egyszerű matematika volt. Algoritmusok. Miért volt erre szükség? A jövőnkért. A haladásért.
A megszámlálhatatlan mennyiségű, ráadásul nagyon hasznos algoritmus között elkülönültek az információk tömörítésére szolgáló algoritmusok. Azok, akik abban az időben létrehozták ezeket, nem ismertek semmilyen akadályt. Annak ellenére, hogy a számítógépek memóriája és egyéb tulajdonságai korlátozottak voltak, csak bizonyos meghatározott programok futottak rajtuk, amelyek számára megépítették a számítógépet (építették és nem összerakták). Ezekben az időkben az algoritmusokat könyvekből tanulták, szakemberek szűk köre vitatta meg őket, utómunkákat végeztek, de széles körben nem terjedtek el. Az amerikaiakat és az európaiakat főleg az érdekelte, hogy az információ tömörítése nem hozott anyagi hasznot számukra.
De eljött egy új korszak. A számítógépek fejlődésének új korszaka. IBM-kompatibilis számítógépek: PC. Az egész világon "elhatalmasodott" a DOS, a Disc Operating System. Kicsit később nem sokat változott. Kisebb lett a méretük és kicsit "megizmosodtak". Viszont eltelt néhány évtized!
1991. A szoftver-piac fejlődése felgyorsította a hardverek fejlődésének ütemét. A programok hamarosan egyre több helyet foglaltak el és már nem fértek fel az akkoriban népszerű 5,25"-ös lemezekre. Ezekre 720 Kb információt lehetett felírni. A 3,25" lemezek akkoriban kezdtek megjelenni és nagyon sokba kerültek. A legjobb esetben is csak 1,44 Mb információt hordozhattak, így a különbség, mint látható, nem is olyan nagy.
Mit lehet tenni? Fel lehetne javítani a műszaki lehetőségeket, de ehhez támogatások és további technológiai fejlesztések szükségesek. A programozókat meg lehet kérni, hogy programjaikat maximum 1 Mb méretűre készítsék. De ez nem célszerű. Meg lehet próbálni tömöríteni a fájlokat és ezzel helyet szabadíthatunk fel. Ezt az utat választotta több cég.
Az elsők között használta ki ezt a lehetőséget egy amerikai cég, a Nico Mark Computing Inc. 1991-ben látott napvilágot a Zip nevű alkalmazásuk. A program előnye az volt, hogy kis méretű, megfelelően működött és rendelkezett néhány kiegészítő, munkát is megkönnyítő funkcióval. A program bármilyen formátummal rendelkező fájlt Zip formátumba tömörített. Ennek során külön fájlokat, egész katalógusokat vagy részeiket is külön archiválta. Annak köszönhetően, hogy ez a program egyike volt az elsőknek és megfelelő kidolgozással rendelkezett, nagyon nagy népszerűséget vívott ki magának. Kicsit később egy sor újabb archivátor jelent meg. Ezek közül a legjobbak és legnépszerűbbek az LHA, a RAR és az ARJ voltak. Uralták volna továbbra is a világot, ha nem következik be a "DOS második eljövetele" a Windows formájában :-)).
Elérkezett 1995. A Microsoft Windows 95 megkeverte a kártyát. Az új operációs rendszer számos újdonságot hozott magával, mind a programok, mind a hardverek működésében. Hiba lett volna nem kihasználni a lehetőséget. A WinZip Computing Inc. cég munkatársai és a RAR Windows számára készített verziójának programozója -- Jevgenyij Rosal -- érezték meg a legjobban a közeledő vihart. Így jelent meg a WinZip és a WinRAR. Nem sokáig léteztek azonban büszke magányukban, viszont a Windows világában valódi konkurencia nem jelentkezett. Igen, később megjelent a WinArj és egy sor egyéb fejlesztés, de... Az idő lejárt. Késő volt bármit is változtatni. A Kompatibilitás Globális Törvénye uralkodott :-).
Két konkurens maradt. Később még egy csatlakozott hozzájuk, amely összeolvadt a WinZip-pel, pontosabban kiegészítette azt: a ZipMagic. Ez egy külön alkalmazás, amely a felhasználó közvetlen beavatkozása és a fájl-menedzser betöltése nélkül képes a ZIP-archívumok kicsomagolására, miután ezekkel dolgozni is lehet, mint az egyszerű fájlokkal (néhány felhasználónak nagyon hasznos darab). A WinRAR viszont még tovább ment. Az utolsó verziói teljes mértékben támogatják a RAR és a ZIP archívumokat, továbbá probléma nélkül kezelnek egyéb formátumú archívumokkal: CAB, ARJ, LZH, TAR. Az adott archívumokkal való munkához nincs szükség semmilyen más programra. Ez a legvitathatatlanabb előnye az alkalmazásnak. Ezért úgy gondolom, hogy a saját gépükön célszerű csak egy archivátort használni, és ennek a WinRAR-nak kell lennie.
Kezdjük akkor ezzel. A WinRAR a RAR archivátor 32 bites verziója a Windows számára, amely archívumok létrehozására és használatára szolgál. Több verziója létezik a RAR-nak a különböző operációs rendszerek számára: RAR a DOS, OS/2, Windows (32 bites) számára, UNIX a Linux, BSD, SCO, Sparc és HP-UX számára és a BeOS. A WinRAR tulajdonságai, mint jeleztem:
- RAR és ZIP archívumok teljes támogatása;
- hatékony, nagy teljesítményű algoritmus az információk tömörítéséhez;
- grafikus kezelőfelület (drag & drop); egyéb formátummal rendelkező archívumok használata (CAB, ARJ, LZH, TAR, GZ, ACE, UUE);
- önkicsomagoló (SFX) archívumok létrehozása az SFX standard vagy kiegészítő moduljaival;
- folyamatos (solid) archívumok kezelése, elrejtés, kommentárok hozzáadása, hibák jegyzőkönyvének vezetése stb.
A WinRAR-on kívül beletartozik a programba a rar.exe is. Ez ugyancsak a RAR 32 bites verziója a Windows számára, viszont csak a parancssor kezelőfelületét támogatja és szöveges üzemmódban működik. A RAR konzolos verziója valójában a BAT és CMD fájlok előhívására és a DOS indítására stb. szolgál. Több parancsot és kulcsot támogat a parancssorban, mint a WinRAR.
A WinRAR-t kétféleképpen lehet használni: standard Windows kezelőfelülettel és parancssorral. Hasonlóan a WinZIP-hez, a WinRAR is teljességgel integrálódik a Windows környezetével, ezzel lehetővé téve az archívumokkal való munkát akár a file menedzserekben is.
A program kezelőfelülete a végtelenségig egyszerű (mint ahogy a többi program esetében is így van). Használni lehet egyszerű menüként és gombok formájában a vezérlőpulton. Az utóbbiakkal sokkal könnyebben és gyorsabban dolgozhatunk. A vezérlőpult gombjai megegyeznek a menü parancsaival (a gyors hozzáférés elősegítése érdekében a menü minden pontjához billentyűparancsok tartoznak). Néhány gomb csak a mappa tartalmának áttekintése közben használható, néhány az archívum használatakor, a többi mindkét esetben. Az archívum tartalmának ellenőrzése közben egyes gombok hiányozhatnak, amennyiben az adott alkalmazásnál nincs funkciójuk. A gombok között ki lehet jelölni a "Hozzáadás"-t, amelynek segítségével a kiválasztott fájlok archívumba tömöríthetők. A gomb lenyomása után megjelenik egy kiegészítő ablak, ahol a program megkérdezi az archívum nevét és paramétereit. Itt lehet kiválasztani, hogy *.rar vagy *.zip archívum legyen, milyen mértékű legyen a tömörítés, milyen módszerrel történjék, és van egy sor további beállítási lehetőség, ami az archívum létrehozásával kapcsolatban állhat. A legtöbbször automatikusan minden be van állítva, de igény esetén lehetőség van saját beállításokra. A következő gomb a "Megtekintés". Ez a Notepad-hoz (Jegyzettömb) hasonlít, annál nem is tud többet, ugyanakkor belső alkalmazásnak számít. Next button - "Törlés".:-)
A következő a "Javítás". Előfordul, hogy a tömörített archívum elveszti teljességét és ezért nem lehet elolvasni (ilyennel amúgy még soha nem találkoztam). Ennek a kiküszöbölésére hivatott ez a gomb. Ezután következik a WinRAR számomra legkedveltebb funkciója: az "Értékelés". Ez azt jelenti, hogy még a tömörítés előtt ki lehet számítani, mennyi helyet fog elfoglalni az archívum, meg lehet kapni a teljes méretéhez viszonyított arányát, a tömörítés idejét stb. Ezután a "Kicsomagolás" gomb következik, amellyel a kiválasztott archívumot ki lehet csomagolni a kijelölt helyre. A "Teszt" zárja a panel gombjainak sorát. Ennek segítségével lehet ellenőrizni az archívum egységét és hibáit. A WinRAR-ban hat menü van: fájl, parancsok, történelem, kedvencek, beállítások és a "?" (Súgó).
A sok hasznos funkció mellett ki lehet emelni a jegyzőkönyv vezetésének lehetőségét, a "kedvenceket" és a log-fájlokat. Mindkét formátum -- RAR és ZIP -- támogatja az elrejtést. Hogy elrejtsük a fájlokat, be kell vinni a jelszót a parancssorba, a menübe vagy egyenesen a kiegészítő ablak "Az archívum neve és paraméterei" részébe. A RAR és ZIP formátumokban eredeti titkosítási algoritmusok vannak alkalmazva, ugyanakkor az elrejtés a RAR-ban sokkal előnyösebb. Ha valamilyen fontos információt kell elrejteni, használják a RAR formátumot. A megfelelő szintű biztonság eléréséhez használjanak legalább 8 karakteres jelszót. Emlékezzenek: ha elfelejtik a jelszavukat, nem tudják visszaállítani az elrejtett archívumot. Igaz, az elrejtés nem ad 100 százalékos garanciát arra, hogy az információt nem tekinti meg avatatlan szempár.
Most pedig ismerkedjünk meg az archívumok használatának lehetőségeivel. A ZIP formátum legnagyobb előnye a népszerűség. Az interneten található legtöbb archívum ZIP formátummal rendelkezik. Amennyiben archívumot küldenek valakinek és nem bizonyosak abban, hogy a címzett rendelkezik egy RAR archívumokat kicsomagoló programmal, célszerű ZIP formátumot használni. A másik dolog pedig, hogy ebben az esetben önkicsomagoló (SFX) archívumot is küldhetnek. Az ilyen archívumok kissé nagyobb méretűek, de nem igényelnek külön programot a kicsomagoláshoz. Az önkicsomagoló (SFX -- SelF-eXtracting) archívumhoz egy kicsomagoló modul tartozik. Ez lehetővé teszi az archívum kicsomagolását akképp, hogy elindítjuk az SFX fájlt. Az SFX-archívumok, *.exe kiterjesztéssel rendelkeznek. Itt azonban hozzá kell még valamit tenni. Amennyiben SFX-archívumot kis méretű fájlokból szeretnének létrehozni, akkor a méretkülönbségek, összehasonlítva az egyszerű RAR vagy ZIP tömörítéssel, teljesen jelentéktelenek. Más a helyzet a nagy méretű fájlokkal. Itt kétségtelenül az SFX a bajnok. A méretkülönbség kb. 0,1-5% lesz, ami elég tűrhető. A ZIP másik előnye a gyorsaság. A ZIP-archívumok gyorsabban létrehozhatók, mint a RAR-archívumok. A RAR formátum legtöbb esetben jobb tömörítést biztosít, mint a ZIP. Főleg az állandó archívumok létrehozásának esetében. A RAR másik fontos lehetősége a többkötetes archívumok támogatása. Ezek sokkal előnyösebbek és egyszerűbben felhasználhatók, mint az ún. "lemezenként feldarabolva" ("span disk") ZIP-archívumok. Ezenkívül a RAR formátumnak van még néhány lehetősége, amely a ZIP-nél hiányzik. Például információ hozzáadása a visszaállításhoz, amely lehetővé teszi a fizikailag sérült fájl rekonstruálását, ezzel megakadályozva az archívumok véletlen megváltoztatását.
A folyamatos archívum egy olyan RAR-archívum, amely speciális módon lett becsomagolva, így minden tömörített fájlt egy folyamatos információhalmaznak lehet tekinteni. A folyamatos archiválás jelentősen megnöveli a tömörítés minőségét, főleg nagy mennyiségű hasonló, kis méretű fájlok hozzáadásakor. Hibája, hogy néhány lehetőség nincs jelen, ami az átlagos archívumoknál megvan. Továbbá az archívumkészítés ideje is jóval hosszabb.
Mindkét formátum esetében 6 féle módon tömöríthetünk: "Tömörítés nélkül", "Gyorsított", "Gyors", "Normál", "Jó" és "Maximális" módszerrel. A "Maximális" mód biztosítja a tömörítés legmagasabb fokát, de a legkisebb sebességgel. A "Gyorsított" gyengén tömörít, de nagyon gyorsan. A "Tömörítés nélkül" módszer egyszerűen tömörítés nélkül egy archívumba illeszti a fájlokat. Amennyiben hosszabb tárolásra vagy terjesztésre készítenek archívumot, célszerű időt szakítani a "Maximális" módszer használatára, amely a legjobb tömörítést biztosítja. Amennyiben mindennapi használatra hoznak létre adatmásolatokat, célszerű a "Normál" módot használni.
Milyen következtetéseket lehet levonni? 1991-től óriási ugrást hajtott végre a számítástechnika. A mi időnkben már teljesen új vonásokkal rendelkezik. Az "új erőre kapás " az archívumkészítő programoknál gyökeret teremtett az internet fejlődéséhez. Hiszen éppen a világhálón alkalmazzák a legtöbbször az információk tömörítését. Széles körben elterjedt az archívumkészítés a CD-ken történő szoftver terjesztésben is. Egy mai számítógépet tömörítő program nélkül nehéz elképzelni. Ebben az esetben, engedjék meg, hogy ajánljak egyet: a WinRAR-t. Igen, vannak mások is, melyek semmivel sem rosszabbak ennél. Sőt, vannak, amelyek még jobbak is, de az én választásom a WinRAR-ra esett.
TUTashe
Forrás: http://www.nestor.minsk.by/kg
|
