Napjainkban immár megszokott dolog az internet. Vásárolunk, szórakozunk, művelődünk felhasználva a világháló adta előnyöket. De nem csak jó és hasznos dolgok találhatók a neten. Vannak rosszhiszemű egyének, akik számára a cyber-tér különféle visszaélésekre ad lehetőséget. Ilyenek a vírusok írói és terjesztői, a hekkerek, akik megpróbálnak hozzáférni a gépünkön tárolt személyes adatokhoz, de egyre gyarapodik azok száma is, akik különféle szélhámosságokat eszelnek ki, s így próbálnak meg az internet segítségével meggazdagodni. Cikkünkben egy oroszországi esetet mutatunk be. A Politshop botrányos történetét.
A történet főhőse egy Lapsov nevezetű egyetemista, aki 1995-ben a Moszkvai Állami Egyetem hallgatója. Akkortájt Lapsov az internet-reklám területén tevékenykedett, s kereste meg ezzel napi betevőjét. A reklámtevékenység jövedelmezőnek bizonyult. De mint lenni szokott, a jövedelmező üzletág feltűnt a egyes moszkvai bűnöző csoportoknak is. Következésképp az alvilág erre is rátette a kezét. Mivel Lapsov nem akart összetűzésbe keveredni a bűnözői érdekkörökkel, ezért másmilyen kereset után kellett néznie. A fiatalember jól ismerte a világháló adta lehetőségeket, ezért nem hagyott fel az interneten való ténykedéssel.
1999-ben Volkov és Ptyicin barátaival együtt megalapította a Politshop nevű vállalkozást. Az volt az elképzelés, hogy az interneten információval fognak kereskedni. Politikai híreket árulnak majd valutáért. Az ötlet jónak tűnt, hiszen akkortájt forrongott az orosz belpolitikai élet. Elnök és parlamenti választásokra készültek Oroszországban. Be is jegyeztették a vállalkozást az összes illetékes hatóságnál. És senkinek még csak eszébe sem jutott, hogy valójában egy nagy szélhámosságról lehet szó: információt árusítottak pénzért. Az "eladott" információt nem lehet mérni, könyvelni. Nincs szükség raktárra, bizonylatokra, meg aztán maga az "információ", mint fogalom sem eléggé meghatározható. Miben mérjük? Kilobájtokban talán? Ennélfogva a Politshop könyvelése is eléggé zavaros volt. De a lényeg nem ez.
Az első lépések között szerződést kötöttek a Kiberplat-tal. Abban az időben ez volt az egyetlen olyan rendszer Oroszországban, mely lehetővé tette, hogy hitelkártyával vásároljanak az interneten. Az alapítók a következő módon osztották fel egymás közt a szerepeket: Lapsov, mint a csalás kiötlője és kivitelezője osztotta el hármuk közt a nyereséget. Volkov tartotta a kapcsolatot a moszkvai alvilággal és fizette a "védelmi pénzt", melynek köszönhetően az békén hagyta őket. Ptyicin kapta a legfelelősségteljesebb feladatot: neki kellett megszerveznie egy csapatot számítógépes és internet-technológiát jól ismerő személyekből. Ez négy, Ptyicin korábbi iskolatársából állt. Párhuzamosan keresett és talált egy hekkert, aki szállította a hitelkártyák adatait, melyeket a külföldi web-áruházak gyengén védett adatbázisának feltörésével szerezte. Egy hitelkártya adataiért két dollárt kapott.
Eleinte a csalók önuralmat tanúsítottak. Megelégedtek azzal, ha egy-egy hitelkártyáról 100 USA dollárt vesznek le. A következőképp mérlegeltek: ha egy hitelkártyáról eltűnik egy nyugati mércével mérve kisebb összeg, akkor azért senki nem kezd nyomozásba. Annál is inkább, mivel a hitelkártya-tulajdonos rendszeresen vásárol az üzletekben a kártyájával. Meg aztán a számla is csak egy hónap múlva érkezik meg. Az eltelt egy hónap alatt elfelejti, hogy mit is vásárolhatott ezért az összegért. Amikor pedig kapkodni kezdene, futhat a pénze után.
A rendszer a következőképp működött: a hekker szállította a személyes adatokat. A többiek pedig azokat a Politshop rendszerébe vitték be. Vagyis a károsultak "vásároltak" a Politshop híranyagából, avagy a regisztrációs díjat fizették be.
A lopott pénzt a Politshop számlájáról a Platina bank tranzit számlájára utalták át. A tranzit számláról ezután egy másik számlaszámra került át az összeg, melyről a csalók készpénzben azt felvették. Ha valaki panaszt emelt annak kapcsán, hogy semmilyen híranyagot nem vásárolt a Politshop-tól, akkor a hitelkártyát üzemeltető bank a Platina bankhoz fordult, amely kártalanította az ügyfelet.
Idővel azonban a panaszok száma jelentősen megnőtt. Erre felfigyelt a bank, s gyanúsnak találván a Politshop tevékenységét, megszüntette a külföldi bankok átutalásainak fogadását. Lapsov hiába győzködte a bankárokat, hogy az információ ugyanolyan árú az interneten, mint sok minden más. Hasztalanul.
Hogy hozzájussanak a pénzükhöz, a csalók kockáztattak. Egy Pipija nevű grúz alvilági pénzügyi szakembert vontak be az ügyletbe. A grúznak megtetszett a rendszer. Később Pipija viszont egyre mohóbb lett. Követelte, hogy ne 100, hanem immár 800 dollárt nyúljanak le a hitelkártyákról. A "partnerek" ezen összevesztek, s leszámolások kezdődtek. Végeredményként a Platina bankban mindannyiukat letartóztatták. Egyedül Volkovnak sikerült elmenekülnie. Lapsovot az elsők közt vették őrizetbe. Kiderült, hogy a korábbi Politshop vezetője egy nap múlva akart Franciaországba lelépni. Lapsov az interneten 10000 hitelkártya adatát vásárolta meg. Nem kétséges tehát, hogy mivel kívánt ott foglalkozni.
1999 december 12.-től 2000 április 11.-is a rendszeren 5400 hitelkártya adatait futatták át. A károsultak között akadtak Ausztrál, Angol, USA, Spanyol, Francia és más állampolgárok. A Politshop irodájában történt házkutatás során a web-szerveren kívül 12 PC-t, audio- és videotechnikát foglaltak le. Továbbá három Mercédes személygépkocsit is lefoglaltak, melyeket a lopott pénzen vásároltak.
A történtek nyomán Oroszországban az illetékes hatóságok sokkal szigorúbban kezdték ellenőrizni a hitelkártya tranzakciókat folytató web-cégeket.
Azóta sokminden megváltozott. A csalók viszont továbbra is tevékenykednek az interneten, s károsítják meg a gyanútlan áldozataikat.
Forrás:http://msk.nestor.minsk.by
|
