A legenda szerint az élet a Földön az ősóceánban jelent meg először. Szándékosan használom a legenda kifejezést, hiszen az élet a Földön önmagától való kialakulása semmivel sem több, mint mese. Lehet, hogy sokan felszisszennek erre. Tőlük csak azt kérdem, hogy bemutattak-e nekik bármiféle bizonyítékot, mely ezt az elképzelést bizonyítaná? Kedves olvasó, kövesse végig a cikkben leírtakat, s látni fogja, hogy annak a matematikai valószínűsége, miszerint az élet a Földön magától kialakuljon a nullával (0!) egyenlő. Csak erről a tudományos világ nem vesz tudomást, s mítoszt teremt. A tudósok következő generációja, az előző generáció hipotézisét bizonyítékként véve alapul, tovább terebélyesítik ezt a legendát. A középiskolákban a gyerekeknek a fejébe is ugyanezt sulykolják. Holott az egésznek semmilyen valóságalapja sincs.
Nem könnyű dologra vállalkozunk. Sokkal könnyebb bebizonyítani valamiről, hogy megtörténhetett, mint annak az ellenkezőjét. Vegyünk egy példát: az emberiség történelme során sokan próbálták megalkotni az örökmozgót. Azt a szerkezetet, amely bármiféle külső ráhatás nélkül megállás nélkül üzemel. Újra termeli a saját mozgásához szükséges energiát. Sőt! Esetleg még energiát is lehetne kinyerni belőle, egy kimeríthetetlen energiaforrássá változtatván ezzel a szerkezetet.
Bárhogy is fáradoznak némelyek ennek megalkotásán, a fizikusok bebizonyították, hogy ilyen szerkezetet megalkotni lehetetlen. Ennélfogva egy illúzióval kevesebb maradt számunkra.
A sor most a következő illúzió szertefoszlatásán van. A középiskolákban azt tanítják, hogy az élet a Földön először az óceánokban jelent meg. Sok-sok milliárd évvel korábban a Föld felszínén létezett az "ősleves" -- olyan anyagokat tartalmazott az óceán, melyek a légkörben lévő gázokból az elektromos kisülések hatására képződtek és oldódtak fel a vízben. Míg végül egyszer csak... megjelentek az első ős élőlények.
Mese! Bátran állíthatjuk ezt.
Kövessük végig a szerző okfejtését, és meglátjuk, hogy az egésznek semmilyen valóságalapja nincs. Egy legenda csupán...
Miért is gondolja a tudományos világ, hogy az élet magától keletkezett?
Hát azért, hogy ezzel kizárja a teremtő meglétét. Hiszen az idealizmus és a materializmus vív folyamatos párharcot egymással. Cikkünkben egyik oldal álláspontját sem kívánjuk a magunkévá tenni. A következtetéseket az olvasóra bízzuk.
Lássunk hozzá. Az élő sejt. Egy rendkívül bonyolult kémiai rendszer. Sokkalta bonyolultabb, mint az eddigi ember által épített legbonyolultabb szerkezet. Fontos: az élő sejt önmagától való kialakulására nincs semmilyen megbízható tudományos bizonyíték!
Ha az emberi DNS-t széthúznánk, akkor 7 centiméter hosszú lenne. A vastagsága ennek ellenére a molekuláris tartományban marad.
Az emberi DNS. Ha széthúznánk, a hosszúsága 7 centiméter lenne |
| |
|
Annak a valószínűsége, hogy véletlenszerűen az összetevő atomokból kialakuljon egy fehérje molekula, csak úgy önmagától: 1 a 10950-ből. Ez azt jelenti, hogy az egyes után 950 nullát kellene írnunk. És e, számunkra gyakorlatilag felfoghatatlanul nagy számból, mindössze egyetlen esetben alakulnak ki egy fehérje molekula.
Meg kell jegyezni, hogy a matematikusok az 1 a 1050-ből valószínűséget nullának tekintik. Tehát egy fehérje molekula önmagától való kialakulása kapcsán sokkal helyesebb a "valószínűség" fogalmat lecseréljük a "valószínűtlenség" fogalmára. Vagyis nem azt mondjuk, hogy megtörténhetett, hanem bizonyosan meg sem történt.
Feltételezhetjük persze azt is, hogy a végtelen Univerzumban épp itt a Földön realizálódott ez a végtelenül kicsi esély. De mit mondjunk akkor, ha egy sejt működéséhez legalább 250 különféle fehérje molekulára van szükség?
Tehát teljességgel kizárt, hogy a sejt önmagától, véletlenszerűen alakult ki. A genetikai kód, a DNS önmagától való kialakulása ugyanígy kizárt.
"Ez az igen egyszerű számítás -- mondja Fred Hoyl csillagász -- jól láthatóan bizonyítja annak a koncepciónak a tarthatatlanságát, miszerint az élet a Földön önmagától keletkezett volna. Ezt objektíven felismerhetjük, ha az iskolában belénk sulykolt dogmák, a szociális világkép nem alakítottak ki bennünk előítéletet."
De rendben! Tételezzük fel, hogy egy ilyen hipotetikus lehetőség valamilyen módon mégis csak realizálódott. Az atomok véletlenszerűen fehérje molekulává álltak össze. Mi jön ezután? A fehérje molekulák összekapcsolódnak?
Nem.
Ily sok kémiai reakció véges térben történő egyidejű lezajlása nem lehetséges!
Arról van ugyanis szó, hogy a vegyületek, struktúrák kialakulásához legyenek azok a legegyszerűbb, atomokból állók, elengedhetetlen specifikus külső feltételek szükségesek. Olyanok, melyek a termodinamika szabályainak megfelelően lehetővé teszik valamely vegyület kialakulását.
Az épp véletlenszerűen meglévő feltételek, körülmények egyes reakciók lefolyását elősegítik, míg más reakciók lefolyását akadályozzák. A DNS vagy a fehérje molekula kialakítása (kialakulása) csak bizonyos egymásutániságban történhet.
S. L. Miller kísérletileg igazolta, hogy a fehérjemolekulák építőkövei az aminosavak önmaguktól kialakulhatnak. De mielőtt megvizsgálnánk e kísérletet, figyelembe kell vennünk az alábbiakat.
1. A kémcső -- ember által alkotott tárgy. Hogy mi zajlik le a kémcsőben az az ember tevékenységének következménye. Az ilyen jellegű kísérletek, akár elismerjük, akár nem, az alkotó, az ember műve és nem a természeté.
2. A kémcsövekben és a lombikban teljességgel lehetetlen megismételni a természeti jelenségeket. A kémcsövek tere nagyon is véges, behatárolt és elszigetelt, és az ebben a térben lezajló folyamatok jellegüket tekintve mindenképp különbözni fognak azoktól a folyamatoktól, melyek a természetben zajlanak. Mondjuk a lombikban lehetetlen modellezni azokat a légköri folyamatokat, melyek nagy mennyiségű légtömegek mozgásával és keveredésével járnak.
3. Azt is vegyük figyelembe, hogy mi is az aminosav? Egy viszonylag egyszerű vegyület. Mondjuk a glicin: C2H5NO2 Némely ásványok kémiai összetétele sokkal bonyolultabb.
A természetben hasonló vegyületek kialakulása előfordul, természetes és várható. Glicint találtak az űrben, a Holdról hozott talajmintákban. Az Orgeil, Murrey, Merchison meteoritokban szintén találtak aminosavakat (glicin. glutaminsav, alanin, aszparginsav stb.).
Közismert, hogy a kalcium karbid vízzel történő reakciója során acetilén keletkezik (gázhegesztő). Némely természetes katalizátorok jelenléte esetén az acetilénből benzol C6H6, acetaldehid C2H4O,
paraldehid (CH3CHO)3 és tetramer metaldehid képződhet.
Továbbá az acetilénből és más, belőle képződött vegyületből egész sor összetett anyag keletkezhet (például polimerek). Az aminosavak sem képeznek kivételt.
Adolf Strekker másfél évszázaddal korábban adenint szintetizált HCN és NH3 vizes oldatának a hevítésével. Ehhez semmilyen elektromos kisülésre nem volt szükség.
Komolytalan, messzemenő következtetéseket abból levonni, hogy a fehérje molekuláknál összehasonlíthatatlanul egyszerűbb aminosav molekulákat sikerült szintetizálni.
Miller nagy port felvert kísérlete, mely során azt igazolta, hogy az ősi földi légkör körülményei közepette aminosavak alakulhatnak ki. Ha részletesebben megvizsgáljuk, akkor a kísérlet egyáltalán nem meggyőző.
1. Miller kísérletileg még véletlenül sem modellezte az ősi Föld körülményeit.
Döntsék el maguk: az egyik edényben víz forr. A másikban a keletkezett gőzöket elektromos kisülések járják át. A reakció végtermékei egy speciális edényben dúsulnak fel. Hol van itt az ősleves?
2. Wolfram elektródákat használva ismert, hogy a pozitív elektróda 3500oC fokig hevül fel. Ezzel együtt hevítve a gőzöket, gázokat is.
Nem véletlenül volt szükség a gázok, gőzök hűtésére. A hűtőkör a lombik alatt van.
Hol vannak itt a természetes feltételek?
A villám soha nem ismétli meg ugyanazt a kisülési útvonalat |
| |
|
Egy légköri kisülés hossza 0,001-0,1 másodperc. A villám soha nem ismétli meg ugyanazt a kisülési utat. Azonkívül a viharfelhő néhány kisülés során elveszti a villámok keletkezéséhez szükséges elektromos töltését.
Ebből az következik, hogy a légkör bármely része csak egyszeri, rövid idejű elektromos kisülésnek van kitéve.
3. A Miller-féle kísérletben a zárt térben lévő gázelegy egy hétig volt kitéve az elektromos kisülések hatásának. Ez pedig azt jelenti, hogy a gázelegy elektromos kisülésekkel való kontaktusa sok milliószorosa, sőt sok tízmilliószorosa volt annak, mint a Föld légkörében.
4. A reakció végtermékei nem szóródtak szét a légkörben, ahogy ez természetes körülmények között megtörténik, hanem egy körfolyamat részeként újra és újra részt vettek a reakcióban. Ennélfogva a gázok összetétele teljességgel mesterségessé vált.
A kísérletben a metán 15 százaléka nagy molekulasúlyú vegyületekké alakult át. Ma azonban már kevesen tételezik fel, hogy a Föld ősi légköre metánból, ammóniából és hidrogénből állt.
De vegyünk figyelembe egy másik mozzanatot. Ha oxigén van jelen, akkor a Miller-féle kísérlet csődöt mond. A metán ugyanis egyszerűen elég.
Aminosavak kialakulása csakis oxigén hiányában történhet. Korábban azt feltételezték, hogy a Föld ősi légköréből hiányzott az oxigén.
Ősi ásványok kapcsán ellenben bebizonyosodott, hogy a 3.8 milliárd éves, Grönlandon talált ősi vastartalmú üledék réteges szerkezetű. Ezt pedig a tudósok úgy értelmezik, hogy a vastartalmú üledék rendszeresen légköri oxigén hatásának volt kitéve.
Ha figyelembe vesszük azt is, hogy néhány milliárd évvel korábban sokkal erősebb volt a naptevékenység, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a légköri párából fotolízis során légköri oxigén képződhetett. Ez pedig megint csak ellentmond a Miller-féle kísérlet feltételeinek.
Közismert, hogy a földkéreg 47 százalékban oxigént tartalmaz (vegyileg kötött formában). Ezért azt állítani, hogy a folyamat során teljesen hiányzott az oxigén -- komolytalan.
Ehhez hozzá kell még tenni, hogy a metán a földkéregben mindössze 0,025, a levegőben 0,034 százalékban van jelen.
A másik fontos mozzanat, hogy a Miller-féle kísérletben olyan gázösszetételt alkalmaztak, melyek erős üvegház hatást keltőek. Ha az ősi légkör ilyen összetételű lett volna, akkor ma a Földön a Vénusz bolygón található körülmények uralkodnának: magas nyomás, a folyékony víz hiánya, magas hőmérséklet.
|
A glicin molekula sematikus ábrázolása |
|
|
Akkor lássuk most, hogy Miller milyen anyagokat kapott a kísérlet során: a kicsapott anyag nagyobbik része formaldehidet tartalmazott. Jelen volt még húgysav, ecetsav, hangyasav és más savas vegyületek.
A különféle modifikációjú aminosavak részaránya alig 2 (!) százalék volt. Annak ellenére, hogy a metán "légkörben való" részaránya a természetes sokszorosa volt, továbbá, hogy az elektromos kisülések valószerűtlenül sokszor hatottak az elegyre, a keletkezett aminosavak mennyisége rendkívül kicsi volt.
A kísérletben mindössze négyféle (!) aminosavat szintetizáltak a szükséges húsz helyett, melyekre a fehérjék felépítéséhez szükség van. Húszféle aminosavat egyidejűleg egy kísérlet keretein belül még senkinek nem sikerült előállítania.
Akkor most a keletkezett aminosav mennyiséget, melyek milliónyi villám hatására képződtek oldjuk fel. Na nem a tengerben, hanem mondjuk egy nagyobb tócsában, egy köbméter vízben, mely nem szárad ki azonnal.
Ekkor a glicin koncentrációja 0.00000011%, az alaniné 0.00000009%, az aszpargin és glutaminsav 0.000000001% és 0.0000000007%. Az eredmény nagy tisztaságú desztillált víz...
Hol volt hát az "ősleves"?
A kísérletben eltúlozták a gázok mennyiségét, az elektromos kisülések számát, az időtartamot. Mindent, mindent túlbecsültek. A végeredmény pedig egy kevés vízben (nem az óceánban) oldva sem ad mást, mint oly csekély koncentrációt, mely a desztillált víz kritériumainak könnyedén eleget tesz.
Tehát mindez jól mutatja, hogy az ősi Földön nem volt és nem is lehetett soha "ősleves", melyből az első fehérje molekulák, később pedig maga az élet kialakulhatott.
Folyt. köv.
Alekszandr Vihrov
Forrás: http://www.membrana.ru/
|
