…félhomályban úszó szoba, a földön mindenfelé CD-k és műszaki kiadványok hevernek. Minden poros és bevetetlen az ágy. A kicsiny ablakon nem szűrődik be a napfény. Vibráló monitor, és heavy-metal szól. Fiatal férfi elnyűtt arccal, borotválatlanul ül a monitor előtt. Füstöl a cigaretta, végén több centi hamu. Vékony füstcsík száll a magasba. Mozdulatlanul a képernyőre meredő szempár, a billentyűzeten serényen futkosó, szikár ujjak. Hekkerek...
Hekkerek. Emberek, akik hatalmas pénzek felett rendelkeznek, és akik képesek hozzáférni az államok és cégek legféltettebb titkaihoz. Ők gyakorlatilag csak a gépükkel állnak kapcsolatban és szinte egyáltalán nem érintkeznek a külvilággal. Manapság ez az életforma divatosnak és romantikusnak tűnhet, ugyanakkor sokak számára elérhetetlen és érthetetlen.
Kétségkívül sokaknak számára ismerős kép, annak ellenére, hogy mindenki másként képzeli ezt el. A hekkerek mindmáig pontosan körülírhatatlan életformát folytatnak, vagyis kénytelenek vagyunk a könyvekben olvasottakra és a filmvásznon látottakra támaszkodni. A hatalmas népszerűség ellenére (főképp a fiatalok körében) nagyon ritkán fedik fel magukat ők, ezért szinte semmit nem lehet tudni róluk. De ez egy valóban létező társadalmi réteg, melynek a tagjai saját törvényeik, szabályaik szerint élnek. Saját hierarchiával rendelkeznek. Akadnak közöttük hősök és gonosztevők is.
Erről a sejtelmes világról csak Hollywoodnak köszönhetően tudhatunk valamit. A róluk kialakult kép húsz év során sokat változott. Ennek ellenére az ilyen filmek többé-kevésbé a valóságot tükrözik. Főleg, ha nem feledkezünk meg arról, hogy az ilyen filmek forgatása során a rendezőket valódi hekkerek is segítették.
A filmbéli hekkerek más-más arccal rendelkeznek: lehetnek bohócok, aljas semmirekellők, felfedezetlen tehetségek, anarchista hősök. Az egyetlen dolog, ami minden esetben megegyezik: ezek az emberek mind magányos farkasok (még ha a magukhoz hasonlókkal tartják is a kapcsolatot). Térjünk hát át azon alkotások közvetlen elemzésére, melyeket ezek a láthatatlan számítógép-zsenik hoznak létre.
Ki kicsoda?
Mindenekelőtt szeretnék néhány olyan mítoszról szót ejteni, melyek a társadalomban kialakultak róluk.
Az első mítosz. A zárt és titokzatos hekker társadalomról
A hekker a szó általános értelmében olyan ember, aki bárhová be tud hatolni. Ha kilépünk az utcára, 15-30 éves emberekkel találkozva feltételezhetjük, hogy minden ötödik közülük életében legalább egyszer megpróbálkozott a hacking-gel. Ez bárki lehet az ismerőseink közül, akár a saját gyerekünk is. Ha gyermeke valóban elkövetett ilyet, akkor nem érdemes őt korholni, vagy megtiltani neki a számítógép használatát, mert:
a) úgyis megtalálja a módját, hogy átejtse önt, hiszen a hekkerkedés lényege az is, hogy nehezen lehet bizonyítani;
b) amint rájön, hogy ön nem képes felismerni a turpisságot, a szülői tekintélye csorbát szenved.
Cselekedjék ellenkezőleg! A hasonló érdeklődést érdemes ösztönözni: maga az a tény, hogy az ön 12 éves gyereke idegenek programjait használja, és képes volt önállóan megtanulni azok használatát, kivételes tehetségének a bizonyítéka. Ha pedig valamit önállóan alkotott, akkor még inkább örülhet, mivel egy még fel nem ismert zsenivel van dolga, aki talán az egész emberiséget fogja szolgálni.
Ugyanakkor igyekezzék megmagyarázni neki a hasonló próbálkozások összes előnyét és hátrányát, különben egy szép napon meglátogathatja önöket a különleges kommandó, csőre töltött fegyverek társaságában.
A hekker fogalmának van egy másik, sokak számára ismeretlen meghatározása is. A számítógép-korszak kezdetén így nevezték azokat az embereket, akik a szoftvereket egyetlen céltól vezérelve törték fel: megtalálni a gyenge pontokat és kijavítani azokat. Céljuk a termék minőségének jobbítása volt.
Azok, akik ezzel foglalkoztak, valóban kiválóan képzett szakemberek voltak. Kitűnően ismertek több programozási nyelvet, s nagyszerűen értettek a hardverekhez és a szoftverekhez egyaránt. Valószínűleg innen eredeztethetők azok a legendák, amelyek a hekkertársadalom elitségéről és megközelíthetetlenségéről regélnek. És annyira népszerűek, hogy mindmáig keringenek, pedig talán csupán a filmipar élteti őket.
A második mítosz. A hekker motivációja
Nagyon gyakran lehet azt a kijelentést hallani, hogy a hekker egyetlen célja a tudás megszerzése: "Mi egész egyszerűen szomjazzuk a tudást, az információszerzést, amit jogtalanul zárnak el tőlünk". A globális computerizációnak is megvannak a maga negatívumai. Ma, a csapdák és akadályok sokaságán átrágva magunkat, olyan információkhoz juthatunk, mint pl. az ország biztonsági eszközei. Ennek súlyos következményei lehetnek. Mindig lesznek olyan titkok, amiket jobb nem tudni, hogy nyugodtan aludhassunk.
És végül a dolog erkölcsi háttere. Biztos vagyok abban, hogy nincs olyan hekker, aki annyira elvhű, hogy ha megnyitotta milliók hitelkártyáihoz a hozzáférést (csupán azért, mert minden információnak mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie), hozzáférhetővé teszi mások számára a saját hitelkártyája számát is...
A harmadik mítosz. A komor és mogorva arckifejezésű ember, aki naphosszat ül a monitor előtt
Gyakorta megfeledkezünk arról, hogy a hekkerek is csak emberek! Az emberek között pedig nincs két egyforma külsejű, akik annyira hasonlítanának egymásra, mint két tojás. Így a hekker lehet akár szemüveges, kockás zakójú fiatalember, aki bőrruhába öltözött, zöldre festett hajú nővel sörözik, vagy egy gyönyörű hölgy, aki rámosolyog önre az elhaladó autó ablakából. De lehet akár öregember is, aki megkérdezi a pontos időt.
De egyszerűen csak nézzen bele a tükörbe, s az arc, mely visszatekint, egy hekker arca is lehet, ha ön feltörte a kedvenc játékát, és ezáltal több pénzre tett szert...
A negyedik mítosz. A hekkerekkel szemben létezik védelem
Az internet tele van olyan web-oldalakkal, amelyek egy kezdő hekker számára az eszközök és tanácsok teljes garmadáját kínálják. Gyerekek, bűnözők vagy terroristák - íme néhány embercsoport, akiket az ilyen információ érdekelhet, ezért a hasonló site-ok sohasem panaszkodnak az alacsony látogatottságra.
Az akadály, amelyen át a hekkerek világába bejuthatunk, gyakorlatilag megszűnt. Ha bármilyen kifogása van egyes cégek ellen, amelyek mondjuk gabonakereskedelemmel foglalkoznak (nem ért egyet a kenyér árával), és szeretné tönkretenni a cég web-oldalát, elég mindössze kilépni az internetre, és már meg is súgják, miként teheti ezt meg.
Az egyre szigorodó törvények ellenére a hivatalosan regisztrált hekker-támadások száma az utóbbi években a háromszorosára nőtt. A Computer Emergency Response Team
1999-ben 5000 hacking-ről számolt be, 2000-ben 17 000-ről, 2001-ben pedig 35 000-ről.
Alá szeretném húzni azt a tényt, hogy ezek a hivatalosan regisztrált próbálkozások.
A cégek többsége egyszerűen be sem jelenti az ilyen kísérleteket. Megközelítő számítások szerint az üzleti világ a hekkerkedés miatt évente több milliárd dollár veszteséget
könyvel el.
A kockázat már régen nem szakmai szempont szerint értendő. Ez immár egyéni: senki se szeretné, ha a személyes adatai a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetőek lennének. Legyen az a hitelkártyánk száma, vagy a betegbiztosításunkban szereplő személyes adataink. Mindenkinek joga van a magánszférája védelméhez, s jogában áll harcolni az ilyen beavatkozások ellen.
E téma túlzottan bonyolult és sokoldalú ahhoz, hogy teljes mértékben kimeríthetném egy cikk keretein belül. Amúgy is csak közvetett anyagok állnak rendelkezésemre: könyvek, filmek, nyomtatott források. Egy valódi profival beszélni nem is olyan egyszerű, hiszen az egy okos ember, és érti, hogy élete ezen oldalának a feltárása hiba lenne. Éppen ezért a fentebb említettek semmiképpen sem pályáznak az abszolút igazság megtisztelő címére. Ha valaki a cikkben foglaltakkal nem értene egyet, írjon, megvitatjuk, és talán közösen megalkotjuk annak az embernek a képmását, aki a mi computerizált világunkban egyszerre lehet a civilizáció jótevője és pusztítója. A hekker.
Dmitij Rizsikov
Forrás: http://www.nestor.minsk.by/kg
|
