Az elektronsugaras képcsövű képernyők korszaka visszafordíthatatlanul leáldozóban van.
Hihetetlen, de mindössze fél év alatt a folyóiratok már nem a hagyományos monitorokról, hanem előbb a folyadékkristályos, később pedig a plazmaképernyőkről cikkeznek.
A fejlődés pedig nem áll le. Az LCD képernyőket tömegesen gyártják, de a laboratóriumokban már javában fejlesztik a következő generációs eszközöket, az információ megjelenítésének új technológiáit. Ezek - a fejlődés ütemét tekintve - hamarosan felváltják a jelenleg az élvonalhoz tartozó eszközöket. Ilyen például a LEP (Light Emitting Polymer- fénysugárzó polimerek) technológiája, mely már kilépett a laboratórium falai közül. Elterjedőben vannak, s már a kereskedelemben is kaphatók a plazma elven működő eszközök.
A plazmajelenség már viszonylag régen ismert: az Illinois-i Egyetem laboratóriumában fedezték fel 1966-ban. A nappali világítás neon cégtáblái és lámpái csak néhány példája az elektromos áram által gerjesztett fénylő gázkisülés technológiájának. A plazmatechnológiát elsősorban speciális berendezésekben alkalmazzák, mint például az irányító pultok, valamint az információs „táblák” a közintézményekben. Tömegesen azonban csak nemrég jelent meg a kereskedelmi forgalomban. Ennek oka az ilyen típusú képernyők magas ára, valamint a nagy elektromos áramfogyasztás. A plazmaképernyők gyártási technológiája ugyan valamivel egyszerűbb, mint a folyadékkristályosoké, de az áruk még meglehetősen magas.
Előnyök
A plazmatechnológia vetélytársaival szemben több előnnyel is bír. Amellett, hogy a plazmaeffektusnak köszönhetően a színek élénkebbek és telítettebbek, az eszköz mérete (vastagsága) rendkívül kicsi. Súlyuk és széles látószögük (160 fok), továbbá a hagyományos monitorokhoz képest hosszabb élettartamuk is mellettük szól. A plazmaképernyők mindamellett nem gerjesztenek mágneses teret (így az egészségre ártalmatlanok), nem érzékenyek a vibrációra, eltérően az elektronsugaras képcsövű monitoroktól, és a kicsiny reakcióidejük (a képpont fényét megváltoztató jel elektronika által való elküldése és annak reális megváltozása közötti idő) alkalmassá teszi őket a video- és tévéjelek megjelenítésére. Ezeknél az eszközöknél nem jelentkeznek olyan problémák, mint az elektronsugarak eltérítésének elnyelődése és fókuszálása. Mindezek a pozitívumok a plazmamonitorokat a hagyományos monitorok méltó utódjává teszik.
Hátrányok
A felsorolt előnyök ellenére a plazmatechnológiának több hiányossága is van. Az a tény, hogy a kereskedelmi forgalomban lévő plazmamonitorok legkisebb mérete általában 40 coll (hüvelyk), annak tudható be, hogy az ennél kisebb képernyők gyártása gazdaságilag nem kifizetődő. Ezért valószínűtlen a plazmamonitorok alkalmazása a hordozható számítógépekben. Ezt a feltevést támasztja alá az a tény is, hogy a plazmamonitorok nagy elektromos energia-igényük miatt, csak elektromos hálózatról üzemeltethetők, akkumolátorról nem. Még egy kellemetlen jelenség az interferencia a szomszédos mikrokisülések ,,átfedése’’. Ez valamennyire rontja a képminőséget.
Technológia
A plazmaeffektuson alapuló monitorok kifejlesztése 1968-ban kezdődött. Az első modellek monokrómok (fekete-fehér) voltak, és az egyenáram által gerjesztett gázkisülés elvén működtek. Később az egyenáram helyett a váltóáram lépett színre (először a Fujitsu alkalmazta), de a technológia ettől radikálisan nem változott.
A kép gerjesztése a plazmaképernyőkben egy kb. 0,1 mm vastagságú térben történik két üveglemez között, melyet nemes gázok keveréke -- xenon és neon -- tölt meg. Az elülső átlátszó lemezen rendkívül vékony, áttetsző vezetők (elektródák) vannak, a hátsón ezek ellenpárjai. A korszerű színes váltóáramú képernyőkön a hátsó falon mikroszkopikus cellák helyezkednek el, melyek a három alapszín -- piros, kék és zöld -- lumineszkáló anyagait tartalmazzák. Minden egyes képpontra három ilyen cella jut.
Mivel a váltóárammal működő képernyőkben mindkét elektróda dielektrikus (elektromos szigetelő) réteggel van bevonva, ezért közvetlen kisülés (eltérően az egyenárammal működő eszközök közvetlen kisüléseitõl) nem jön létre. Helyette minden elektródapár úgy működik, mint egy nagy kapacitású kondenzátor. E technológia számottevően megnöveli a képernyő, így az elektródapár élettartamát. Mindemellett gazdagabb színvilágot és nagyobb fényerősséget biztosít. Mivel a kép megjelenítéséhez sokkalta bonyolultabb elektronikára van szükség (a nagyobb működési frekvencia miatt), ezért a készülék ára sokkalta magasabb. A képernyő elektródapárjai között létrejövő elektromos tér gerjeszti a gázkeveréket az ultraviola tartományban. E szemmel láthatatlan fénysugárzás pedig gerjeszti a hátulsó oldalon elhelyezkedő luminofort tartalmazó cellákat, melyek létrehozzák az immár számunkra is látható, színesen világító képpontokat. A gerjesztett fénysugárzás ereje akkora, hogy akár egy jól megvilágított helyiségben is élvezhető a kép.
A plazmaképernyők gyártói
A plazmaképernyők ipari előállítása a világ minden pontján egyre nagyobb méretekben történik, ugyanakkor a japánok a piacvezetők (ebben is). A japán mérnökök, ügyesen felhasználva az amerikai találmányt, jelentős eredményeket értek el e technológia kereskedelmi felhasználásában. A plazmamonitorok gyártásával gyakorlatilag minden hi-tech cég foglalkozik a Felkelő Nap országában: Hitachi, Fujitsu, Sharp, NEC, Toshiba, JVC, Mitsubishi, Sony, Pioneer. Az általuk gyártott modellek műszaki paramétereiket tekintve minőségben, és természetesen árban is, különböznek.
Gyakorlatilag minden gyártó a klasszikus technológián túl alkalmazza saját know-how fejlesztéseit, javítva a színátvitelt, a képélességet és a kezelhetőséget. A NEC például a „kapszulás” színszűrőt (CCF) kínálja, leválasztva a szükségtelen színt, és a kontrasztosság növelésének módszerét, a képpontok fekete csíkokkal történő elkülönítése által (ugyanezt a technológiát alkalmazza a Pioneer). A Pioneer monitorokban emellett alkalmazzák az Encased Cell Structure technológiát, melynek lényege a lumineszkáló folt méretének megnövelése és a kéken lumineszkáló anyag új összetétele, amely nagyobb fényességet és képélességet biztosít.
A Samsung egy jobban „kezelhető” monitor konstrukcióját dolgozta ki. A képmező 44 szeletre van felosztva, melyeket külön-külön egység irányít. Ennek köszönhetően a képernyő központi irányító egysége, ezekkel az egységeket irányítva mindössze 44 „pixelért” felel. A plazmatechnológiák elismert piacvezetője és úttörője a Fujitsu. Ez a cég rendelkezik a legtöbb tapasztalattal ebben az iparágban, ezenkívül hatalmas mennyiségű pénzt fektetnek a fejlesztésekbe. Az első kereskedelmileg sikeres monitorokat a Fujitsu 1989-ben dobta piacra. Ezek 20 coll átmérőjűek voltak és a tőzsdéken, valamint közterületen lettek először alkalmazva a gyorsan megújuló, változó információ megjelenítésére.
Az utóbbi években a plazmamonitorok képátlójának átlagos mérete 40 -- 42 coll lett. Ilyen paneleket gyárt a Fujitsu is, melyeket mindennapos használatra fejlesztettek ki. Komputeres grafikai munkára speciális 25 coll-os monitorokat gyártanak. A cég laboratóriumaiban kifejlesztett plazmamonitorokat, kereskedelmi együttműködések révén, más cégek is gyártanak, így azok márkanevei alatt szerepelnek. Ilyen például a JVC. A rendelkezésre álló adatok szerint a Fujitsu cégtől vásárol paneleket a Philips, Grundig és a Sony is.
1995-ben a Fujitsu új kereskedelmi szériával lépett a piacra Plasmavision néven, melyet a mai napig is folyamatosan fejleszt.
A Hitachi a saját plazmatechnológiájával, csakúgy mint a Fujitsu, 1970 óta van jelen ezen a piacon. Nemrég e két cég közös vállalatot hozott létre a plazmaképernyők gyártására. A panelek a Fujitsu gyárban készülnek. 1999 júliusa óta a közös vállalat egyszerre három modellt állít elő a Hi-Plasma szériából 25, 41 és 42 collos képátlókkal. A 25 collos modellt a professzionális grafikai alkalmazásokra szánták.
A NEC cég 1998-ban egyesült a francia Thomson céggel plazmamonitorok kereskedelmi méretű előállítása céljából. A NEC átengedte a saját plazmatechnológiáját, a Thompson pedig az elektronikát biztosította.A cégek Thompson néven még abban az évben piacra dobták a 42 collos televíziójukat.
Még ugyanaz év szeptemberében a NEC cég bemutatta új 42 collos modelljét, melyet közterületek megfigyelésére szánt. E Plasma Engine Layout konstrukció jellegzetes sajátossága az, hogy a szerkezetben elfér egy komplett számítógép. Ezenkívül a cég plazmatelevíziókat állít elő „PlasmaX" néven.
A Pioneer professzionális használatra gyártott plazmapaneleket kínál a legszélesebb skálájú technológiákkal, melyek a képminőség javítását szolgálják. A Pioneer által gyártott szuper képélességű panelekre jellemző a megnövelt képélesség és a kettős kép (szellemkép) kiküszöbölése. A „PureCinema" lehetővé teszi a videojelből egy-egy eredeti filmkocka kinyerését, valamint a felbontás digitális úton történő megnövelését. Mindezeket a technológiákat alkalmazzák többek között a PDP-502MX, PDP-505HD modellekben.
A Sony, Sharp és Philips közösen fejlesztik a PALC technológiát, mely egyesíti a folyadékkristályos és a plazmatechnológia előnyeit. A folyadékkristályon alapuló módszer, mely jobb képélesség mellett biztosítja a színek telítettségét és intenzitását, a plazma információ-generálásának nagy sebességével ötvözik. A fényerő szabályozó szerepét ezekben a képernyőkben gázkisüléses plazmacellák töltik be, a színek szűrésére pedig folyadékkristályos mátrix szolgál. A PALC technológia lehetővé teszi minden képpont külön kezelését,ami jobb kezelhetőséget és képminőséget jelent. Az első PALC technológián alapuló modellek 1998-ban jelentek meg.
A gyártó cégek ugyanakkor nem hagynak fel a hagyományos plazma panelek fejlesztésével sem. A Sony-nál például többfunkciós, 42 collos PFM képernyőket gyártanak, ahol a kép pontos megjelenítésére a Four-Line Vertical Interpolation technológiát alkalmazzák.
A Mitsubishi egyszerre több 40 collos modell előállításával is foglalkozik. Közöttük szerepel a DiamondPanel televízió és a Leonardo prezentációs panelszéria. Mind a két sorozat gyártása az 1996 - 97-es években indult be. A DiamondPanel televíziók voltak az elsők a világpiacon, melyeket a falra lehetett felhelyezni, ezzel váltva valóra a műszaki eszközök megszállottainak régi álmát. A Leonardo termékek a Mitsubishi által kifejlesztett Distortion-Free Video (DFV) technológián alapulnak, mely a megjelenítés során eltorzult video kijavítását végzi.
A plazmaképernyők megjelenése elhárította az utolsó akadályt is a sík képernyős technológia dinamikus fejlődése útjából. Ilyen akadálynak bizonyult többek között az LCD-képernyők kis mérete. Ez elősegítette a plazmatechnológia fejlődését a legjövedelmezőbb üzletágakban: a házimozik, a prezentációs berendezések, valamint a professzionális grafika terén.
Szergej Szedih
Forrás: http://www.computery.ru/upgrade/
|
