Oroszországban a Grundigot Viszockij tette népszerűvé, aki egyik dalában említést tett a világcégről. Mára ennek a műszaki cikkeket gyártó német cégnek — vége.
Ez a történet tulajdonképpen az üzletről szól, amiről általában nem szoktunk beszélni. Most azonban kivételt teszünk, ugyanis jellemző és érdekes e cég gazdasági "öngyilkosságának" a krónikája.
Az, ami a Grundig AG céggel történt a legkirívóbb példája annak, hogyan nem szabad irányítani egy vállalatot: 50 év alatt Európa leghatalmasabb rádióvevőkészülék-gyártójából a társaságot egy csődbe jutott céggé változtatták.
Minden így kezdődött: Max Grundig, közvetlenül a második világháború után, 1945-ben létrehozta saját cégét, amelyik rádiókészülékek javításával foglalkozott.
Reklám plakát 1952-ből
A "Grundig"-ról, mint Németország háború utáni gazdasági csodájáról, akkor kezdtek beszélni, amikor 1949-ben kibocsátotta első hordozható vevőkészülékét, a Grundig Boy táskarádiót. Később a cég tv-készülékek, majd az elsők között színes tv-k gyártásába kezdett. A termék nagy sikert és népszerűséget hozott a cégnek, s ezzel a Grundig név a minőség szinonimájává vált. A cég népszerű volt annak okán is, hogy merészen alkalmazta az új megoldásokat, valamint nagyon érdekes volt a marketingje is.
Valamikor még jól haladt a cég "hajója"
Kiteljesedése 1970-ben következett be. 1979-ben a világ különböző pontjain termelő 30 gyárában 38 ezer ember dolgozott. Európa szinte minden országában volt képviselete.
Grundig/UCI Mountain Bike World Cup. A Grundig megtehette azt is, hogy ilyen versenyeket támogasson
Ennek ellenére már 1980-ban elkezdődtek a komoly gondok: a piacon kiéleződött a konkurncia, mellyel a Grundig, mint sok más német cég, nem volt képes felvenni a versenyt. A munkások ezreinek elbocsátása és az első pénzügyi veszteségek ahhoz vezettek, hogy 1984-ben a céget ellenőrzése alá vonta a holland Philips.
Ezzel egyidejűleg a többi nagy cég áthelyezte a termelését olyan országokba, ahol jóval olcsóbb volt a munkaerő: főképp Ázsiába és Latin Amerikába.
Eleinte, amikor az ár-minőség arány a Grundig számára kedvező volt, a német tévé- és rádiókészülékek még képesek voltak konkurálni. De az ázsiaiak is egyre jobb minőségű munkát végeztek, miközben az ár a régi maradt. Ez tette tönkre a Grundigot.
A 20 éves sikertelen harc közepette a cég továbbra is gyártotta készülékeit. A Grundig kínálatában megjelentek a műholdas berendezések, a DVD-lejátszók, a számítógépes kiegészítők a tv-készülékekhez és más áruk.
A Grundig által gyártott egyik erősítő
Próbálkoztak új területek meghódításával is, mint pl. a mobiltelefonok. A komoly ráfordítások azonban nem hoztak nagy sikert. Mindemellett a gyakran változó menedzsment ahhoz vezetett, hogy a cég irányítása enyhén szólva nem volt hatékony.
A minidisc gyártása sem mentette már a helyzetet
A piacon pedig eközben már nem a technológiák, nem a márkanevek versenyeztek egymással, hanem az árak. Az árakat pedig a Grundig nem volt képes az elfogadható szintre csökkenteni.
2001-ben a cég vesztesége elérte a 150 millió eurót. 2002-ben pedig további 75 millióval növekedett.
A gyártási költségek csökkentésére tett megkésett kísérletek, pl. a termelési kapacitás egy részének Törökországba és Magyarországra való áttelepítése, már nem segítettek a pénzügyi szakadékból való kikászálódásban.
2000-ben Anton Kathrein lett a legnagyobb részvényes, aki műholdvevő antennák gyártásával foglalkozott. Felvásárolta a részvények 89%-át, de más nagy befektetőket nem tudott bevonni.
A cég 2002-ben még kapott 50 millió dollár hitelt, de ahelyett, hogy a pénzt az autórádiók és a kommunikációs berendezések üzletileg előnyös gyártásába fektette volna, továbbra is a tv-gyártást erőltette.
A Grundig által gyártott korabeli rádió
Még az utolsó pillanatokban is, amikor már mindössze 3800 dolgozót foglalkoztatott, folytatta a drága tv-k gyártását, sőt 2003-ban — a Grundig Tharus 51 — tekintélyes díjat is nyert.
Eberhard Braun, a Grundig jelenlegi vezetője
Az elemzők úgy gondolják, hogy a társaságnak sokkal gyorsabban kellett volna alkalmazkodnia, annak érdekében, hogy megtalálja a neki megfelelő helyet a közszükségleti elektronika piacán. És többet kellett volna törődni a termékek árával, nem pedig a márkát helyezni előtérbe. Mindenesetre tény, hogy 2003 elején 3 német bank, a Deutsche Bank, Dresdner Bank, Bayerische Landesbank és egy pénzügyi alap, a Bavarian State Foundation for Structural Financing megtagadta a hitelek további folyósítását a Grundignak, ezzel gyors és biztos halálra ítélve e céget.
A bankokkal kötött megállapodásoknak megfelelően, a Grundig legfeljebb 2003 júliusáig lesz képes fennmaradni. El kell dönteni, hogy átszervezik-e a társaságot, vagy részenként eladják.
A második megoldás a legvalószínűbb. A társaság sorrendben hetedik elnöke, Eberhard Braun bejelentette, hogy befektető nélkül nem lesznek képesek a restrukturizációra.
Befektetők azonban nincsenek a láthatáron. A potenciális megmentő, a török Beko Elektronik elállt a további tárgyalásoktól, amikor megismerkedett a valós helyzettel.
A főrészvényes, Anton Kathrein pedig már meg is nevezte a Grundig márkanév árát. Véleménye szerint a márkanév érétéke 500 millió euró.
A hozzá nem értő irányítás miatt így ment csődbe a háború utáni német gazdaság egyik legnagyobb szereplője.
Forrás: http://www.membrana.ru/
|
