RuNet - érdekességek az orosz internetrõl

Manapság nehéz lenne olyan embert találnunk, aki ne ismerné azt a japán konszernt, mely a Sony nevet viseli. A fogyasztók szemében e cég termékei testesítik meg a kiváló minőség, a megbízhatóság és a könnyű kezelhetőség fogalmát.

Az út kezdetén

Minden 1946-ban kezdődött. Két lelkes fiatal - Akio Morita és Masaro Ibuka - létrehozott egy kis műhelyt, melyben rádióvevők átalakításával foglalkoztak. Akio gyerekkorában ideje nagy részét a rádiótechnikával való foglalatosságnak szentelte. Ezért ő nem volt annyira jó tanuló, amennyire a szülei szerették volna. „Annak ellenére, hogy a padok az osztályban minden évben gazdát cseréltek, én mindig a tanár előtt ültem a legbutább tanulókkal együtt” - később így emlékezett vissza erre az időre Akio Morita.

Az újonnan létrehozott aprócska cég nem rendelkezett szilárd pénzügyi alapokkal, ügyfelekkel. Egyaránt elnyomták a nagyobb konkurens hazai és külföldi cégek. A cég neve a „Tokio Telekommunikation Engeneering Coorporation” is elveszett a hasonló nevek tengerében. Ilyen névvel nehéz volt betörni a külföldi piacra.

Változtatni kellett. Egy ideig „Tokio teletech” néven működött a cég. A „teletech” szóösszetételt viszont már régebben használta egy amerikai cég. Ez kavarodást okozott és számtalan kellemetlenséget idézett elő. Szükség volt valami eredeti és könnyen megjegyezhető névre.

Akio Morita és MasaroIbuka a legkézenfekvőbb latin szót --„sonus”, vagyis hang --használta az új névben. Abban az időben a japán nyelvben erőteljesen terjedni kezdett az amerikanizmus és a zsargonok használata. Ilyen volt a „sonny-boy” kifejezés is. Így nevezték az egyedi világfelfogású fiatalokat. Jól hangzott még a „sonny” szó is, melynek jelentése napos.

Felmerült viszont egy újabb probléma. „Son-ni” japánul azt jelenti, hogy „pénzt veszíteni”. Úgy tűnt, hogy újra zsákutcába jutottak és mindent kezdhetnek elölről. A megoldás pedig egyszerű volt: - ki kell iktatni egy betűt. Így született meg a Sony márkanév. Az a szó, melyről úgy tűnt, hogy más nyelvekben nem rendelkezik analóg alakkal. Rövid, tartalmas és nincs benne rejtett üzenet.

Mikor a Sony márkanév és az azt viselő cég egyre ismertebb és sikeresebb lett, némelyek, felhasználva e márkanevet, megkísérelték saját terméküket eladhatóbbá tenni vele. Egyes csokoládégyártók „Sony fruids” néven dobták piacra termékeiket. Akio Morita szerint viszont a cég neve és márkajelzése nem csupán üres kifejezés vagy jel, hanem a minőség és a megbízhatóság védjegye. Bizonyítja ezt egyebek között az hogy számos vásárló csakis Sony márkájú elektromos termékeket vásárol és használ, megbízva a minőségben.

A bírósági ügyek persze sok vesződséggel járnak, főleg Japánban. A Sony jogászainak be kellett bizonyítaniuk, hogy a márkanév mások általi használata nem csupán erkölcsi, hanem anyagi kárt is okozott a cégnek. Egy szemtanú kijelentette, hogy biztos volt a csokoládé szintetikus származásában, mivel egy elektronikai termékeket gyártó cég (maga a Sony) forgalmazza azt. Egy másik ember azt feltételezte, hogy a Sony a csőd szélén áll, mivel a technikai újdonságok hajszolása során „kiégett”, s így édesipari termékek forgalmazására kényszerült.

Az ügy közel négy évig húzódott. De a Sony kiválóan képzett jogászai bizonyítottak.A bíróság először alkalmazta a tisztességtelen konkurenciáról szóló törvényt. A vad konkurencia világában minden cég kénytelen kiállni az érdekei mellett és védeni azokat. A Sony-nak ez sikerült!

Vásárlót keresünk!

1950-ben a Sony kifejlesztett egy kereskedelmi forgalomba szánt magnetofont. Ez a magnetofon nagyméretű volt. De abban az időben ez nem mindennapi újdonságnak számított. Annyira új volt, hogy senki sem akarta megvenni. Játékszernek túlságosan drága volt, abban viszont sokan kételkedtek, hogy egyáltalán lehet-e használni a gyakorlatban? Valahogy így gondolkodtak a potenciális vásárlók.

Mindez annak ellenére történt, hogy a vásárlók az áruházakban érdeklődve figyelték, ahogy a Sony képviselői ismertetik az új eszköz előnyeit. Az udvarias japánok szívélyesen fogadták, hogy felveszik hangjukat a magnószalagra. Csodálkozva hallották vissza saját hangjukat, de továbbra sem kívánták megvásárolni a magnetofont. Úgy tűnt,a cég annyira megelőzte a korát, hogy legfeljebb csődbe juthat.

A Sony ugyanis elkövette azt a hibát, hogy megszegte az üzlet egyik legfontosabb szabályát: először legyártották és piacra dobták a terméket, és csak utána kezdték keresni a vásárlókat.

A Sony alapítói úgy vélték, hogy tovább kell folytatni a munkát, s azt kell csinálni, amit helyesnek tartanak. Ha valaki hibáznik - mondta Akio Morita -,akkor a hibájából tanulnia kell, hogy ne kövesse el ugyanazt a hibát kétszer. Lehet, hogy ez az életfelfogás segített ennek a kicsiny műhelynek abban, hogy hatalmas konszernné nője ki magát.

Elsőként a japán hajózás figyelt fel az új termékre. Ott ugyanis a háború utáni időszakban gyorsírókból katasztrofális hiány volt. Ezután az iskolák kezdtek érdeklődni az újdonság iránt, mert a haladó oktatási módszereket kívánták alkalmazni. Hamarosan elérkezett az az idő, hogy a japán társadalom el sem tudta képzelni az életét a magnetofon nélkül. A Sonynak egy nagyon nehéz csatát kellett megnyernie. A kompromisszum nélküli és kegyetlen konkurencia minden kis cég egyértelmű útitársa. Ez kényszeríti rá a gyártókat, hogy gyorsan reagáljanak a piac igényeinek változásaira.

A szakosodás lett az új lépés a nemzetközivé válás útján. A Sony meghatározta saját prioritásait -- ez pedig az újabb elektronikai termékek előállítása.volt

A szorgos munka nyomán

Masaro Ibuka konstatálta: a cég előrelépése a vállalat pozíciójának újragondolásával kezdődik. Eldöntötték, hogy nincs értelme versengeniük a már meglévő vállalatokkal. Olyan termékek gyártása lett a fő profiljuk, melyeket még senki nem gyártott. A Sony létezésének első pillanatától kezdve újító szellemű gazdaságpolitikát folytatott. Egyfajta „agytrösztként” működött, ontva magából az újításokat és a szabadalmakat.

A „Sony corporation” először gyártotta tömeges méretekben a miniatűr, tranzisztorokból alló rádióvevőket és televíziókat (a legelső ilyen televíziót a Sony fejlesztői hozták létre), házi videókat és a fülhallgatóval felszerelt hordozható magnókat.

A Philips konszernnel közösen létrehozták és bevezették a hangfelvétel lézeres rögzítésének technológiáját. Ezenkívül megalkották a hordozható sztereo lejátszót, és a „walkman”-t, a síkképernyős televíziót, a „watchman”-t, amely egy órához hasonlít, valamint a „diskman”-t, a CD-lejátszót, a Trinitron rendszert. Kifejlesztették a színes kép tv- képernyőre történő kivetítésének új módszerét, a hordozható videokamerát és a házi videómagnót. De közel sem sikerült mindent valóra váltani. A Sony vezetői elismerik, hogy sok pénzt veszítettek a Chromatron televíziókon, sikertelen volt az el-kazetta fejlesztése, mely nagyobb méretű volt és szélesebb szalaggal rendelkezett. A számológépek gyártásának elvetése lassította a saját számítástechnikai rendszer létrehozását.

A Sony-t - az elektronikai ipar „tengeri malacának” is nevezték. Új termékeinek megjelenése mindig piacrengető hatású volt. Kitaposta az utat konkurensei számára, akik azt teljes mértékben ki is használták. A Sony termékei és azok másolatának megjelenése között eltelt idő folyamatosan csökkent. Eleinte ez egy év volt, utána fél év, most pedig alig több néhány hónapnál. Ilyen feltételek mellett a Sony számára csak egy járható út maradt: a támadó stratégia. Manapság új piacokat nyit meg és maximális részesedést szerez belőlük.

A viselkedési szabályokról és a kereskedelemről

Miután a Sony a saját hazájában kiharcolta a vezető szerepet, hozzákezdett a külföldi piacok meghódításához. Ezt egyáltalán nem volt könnyű elérnie.A háború előtti Japánból kikerülő "Japánban gyártott" termékek hírneve, egyáltalán nem volt a legjobb. Morita elismeri: eleinte ezt a nevet a lehető legkisebb betűkkel írták fel a termékeikre, abban a reményben, hogy a vásárló nem veszi azt észre. Az amerikai vámhivatal viszont kényszerítette a céget a nagyobb betűk használatára. Az 50-es évek végén a Sony a magnetofonok piacán piacvezetővé lépett elő. Mindemellett a Sony egyike volt azoknak a konszerneknek, amelyek kevés tranzisztort tartalmazó, vevőkészülékeket gyártottak így sikeresen vették fel a konkurenciaharcot a nyugati cégekkel.

Nagyhatalmú korporációvá válása után a Sony megengedhette magának a nagyarányú piachódításokat. 1987-től a cég megnövelte befolyását Európában és Amerikában. 1988-ban kétmilliárd dollárért megvásárolta a CBS records-ot, egy évvel később pedig a Columbia pictures-t is.

Az üzleti kapcsolatok igazgatása során előtűntek a gondolkodásbeli különbségek az egyes problémák megoldási módjában. Az első tranzisztoros vevőkészülékekből álló árutétel eladása után a Sony megkövetelte az amerikai partnerétől, hogy növelje a készülék árát, ha az eladások száma meghaladja a 10 000 darabot. Annak ellenére, hogy a világpiaci gyakorlat ennek épp az ellentéte. Minél több a rendelés, annál kisebb az ár.

A cég vezetői még egy szabályt állítottak fel saját maguk számára. Eldöntötték, hogy soha semmilyen körülmények között nem engedik meg más cégek márkajelzésének használatát a Sony termékein. Ennek nagy jelentősége volt. A Sony csak a saját nevének öregbítésével és megszilárdításával foglalkozott.

Folytatása következik

Olga Vasziljeva

Forrás: http://www.comprice.ru/